Rövidülnek a napok, a hőmérő higanyszála most először megy nulla fok alá, és már nem kell sokáig várni az első hóra. Sokaknak mindez a rég áhított teaszezon kezdetét jelzi, hiszen a hűvös, nyirkos őszi időben nem csak a szaunafelöntés jelent élvezetet. Ahhoz, hogy a lehető legjobban fel legyünk készülve a hangulatos délutánokra és estékre, amikor gőzölgő teával a kezünkben a kanapén üldögélünk, nem csak egy puha
takaróra van szükségünk, hanem egy teáskannára is. A
kávéskannákkal ellentétben a teáskannáknak hagyományosan kissé hasasabb formájuk van, amely lehetővé teszi, hogy maguk a tealevelek és az aromáik is teljességgel kibontakozzanak. A szálas teához sok modell, köztük az egyszemélyesek is, praktikus szűrőbetéttel készül. Ezenkívül a kiöntő is lejjebb helyezkedik el, hogy a kioldódott aromaanyagok átkerüljenek a csészébe, és ne a kannában maradjanak. Klasszikus vonás a kiöntő enyhe S alakja, amelyet Angliában – a teaivás hazájában – fejlesztettek ki a XVII. században. Japánban ezzel szemben laposabb teáskannákat is használnak, melyek nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.